Seite 200 [200]
OCR
MEGÉRINTENI A FELEBARÁTOT kell ezeket adniuk másoknak: szegénynek, gazdagnak, fiatalnak, idősnek, mindenkinek. Ezek azok az ajándékok, amelyekre az emberek valóban éheznek, de nem mindenki veszi észre őket. Mégis a legtöbben tudjuk, milyen fontos, hogy azt érezzük: valaki hisz bennünk, és szeret minket. Tudjuk, milyen, amikor azt akarjuk, hogy személyesen, őszintén szeressenek bennünket. Nem azt akarjuk, hogy egyszerűen valamiféle homályos emberi család tagjaként szeressenek, vagy mert Krisztus azt mondta. Szeretnénk, ha úgy szeretnének minket, mintha senki más nem létezne, csak mi. Igen, egymásnak nem csak pénzt, kenyeret, ruhát kell adnunk. Nem csak jótékonykodást. Magamat kell odaadnom. Erre az egyetlen lehetséges mód, ha az embernek odaadom a szeretetem, a bizalmam, a reményem, ha hiszek benne, ahogyan Isten hisz benne. Hogyan kezdjen neki valaki a bizalom adásának? Nos, mindez tényleg nagyon egyszerű, ha valóban mérlegre teszitek a dolgot. A bizalom a szeretet gyümölcse. Viszont ez a legkönnyebb, legegyszerűbb gyümölcs, ami mindenkire hatással van, ha megadjátok nekik. A bizalom érzékelhető, mint ahogy az ember érzékeli a kenyeret és a bort vagy az aranyat, amikor odanyújtják neki. Noha a bizalom ajándéka transzcendens és lelki, mégis valahogy érzékelhető, mert a mindennapi kapcsolatokban születik meg. Vagyis a felebarátainkkal, testvéreinkkel és nővéreinkkel való kapcsolatokban. Úgyhogy — bízzatok! Ahhoz, hogy megnyissuk a szívünket, és bízzunk azokban, akik nem méltók rá, hogy elfogadjuk az embereket úgy, ahogyan vannak, hogy miután 199
