Seite 200 [200]
MEGÉRINTENI A FELEBARÁTOT
kell ezeket adniuk másoknak: szegénynek, gazdagnak, fi¬
atalnak, idősnek, mindenkinek. Ezek azok az ajándékok,
amelyekre az emberek valóban éheznek, de nem mindenki
veszi észre őket.
Mégis a legtöbben tudjuk, milyen fontos, hogy azt érez¬
zük: valaki hisz bennünk, és szeret minket. Tudjuk, milyen,
amikor azt akarjuk, hogy személyesen, őszintén szeressenek
bennünket. Nem azt akarjuk, hogy egyszerűen valamiféle
homályos emberi család tagjaként szeressenek, vagy mert
Krisztus azt mondta. Szeretnénk, ha úgy szeretnének min¬
ket, mintha senki más nem létezne, csak mi.
Igen, egymásnak nem csak pénzt, kenyeret, ruhát kell ad¬
nunk. Nem csak jótékonykodást. Magamat kell odaadnom.
Erre az egyetlen lehetséges mód, ha az embernek odaadom
a szeretetem, a bizalmam, a reményem, ha hiszek benne,
ahogyan Isten hisz benne.
Hogyan kezdjen neki valaki a bizalom adásának? Nos,
mindez tényleg nagyon egyszerű, ha valóban mérlegre te¬
szitek a dolgot. A bizalom a szeretet gyümölcse. Viszont ez
a legkönnyebb, legegyszerűbb gyümölcs, ami mindenkire
hatással van, ha megadjátok nekik. A bizalom érzékelhető,
mint ahogy az ember érzékeli a kenyeret és a bort vagy
az aranyat, amikor odanyújtják neki. Noha a bizalom aján¬
déka transzcendens és lelki, mégis valahogy érzékelhető,
mert a mindennapi kapcsolatokban születik meg. Vagyis a
felebarátainkkal, testvéreinkkel és nővéreinkkel való kap¬
csolatokban.
Úgyhogy — bízzatok! Ahhoz, hogy megnyissuk a szí¬
vünket, és bízzunk azokban, akik nem méltók rá, hogy el¬
fogadjuk az embereket úgy, ahogyan vannak, hogy miután
199