MEGÉRINTENI A FELEBARÁTOT
Ez alkalommal Pál apostolnak a korintusiaknak írt második
leveléből ezt a részt olvastam a pusztinyában:
,Aki szűken vet, szűken is arat; s aki bőven vet, bőven arat.
Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne kelletlenül
vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szere¬
ti. Isten elég hatalmas ahhoz, hogy bőven megadjon nek¬
tek minden adományt, hogy mindig és minden tekintetben
bőven ellátva készen legyetek minden jótettre. Az Írásban
ezt olvassuk: Osztogat, adakozik a szegénynek, és jósága
mindvégig megmarad. Aki pedig magot ad a magvetőnek és
kenyeret táplálékul, megsokasítja vetésteket, és megszaporítja
jótékonyságotok gyümölcsét, hogy mindig gazdagon teljék
nektek mindenféle adakozásra. Ez a mi közvetítésünkkel má¬
sokból hálát vált ki Isten iránt" (2Kor 9,6-12).
Úgy délután négy óra körül jött meg a szó: bizalom.
Szent Pálnak ezt a levelét számtalanszor olvastam már ko¬
rábban. Most viszont komolyan elkezdtem magokról, ül¬
tetésről, szüretelésről, búzáról, lisztről, kenyérről, szőlőről,
borról és alamizsnálkodásról gondolkodni, és elmémben
megjelent az elképzelések egyfajta ritmikus mintázata.
Fennakadás nélkül követték egymást.
Majd hirtelen megtorpantam. Észrevettem valamit, amit
korábban soha. Vannak más dolgok is a kenyéren, boron,
magon és ételen kívül, amit testvéreinknek adhatunk. Igen,
ezek szükségesek a szegénység, éhínség és nehézségek ide¬