Oldal 194 [194]
MEGÉRINTENI A FELEBARÁTOT
ellenkezőleg, teli vannak nehézséggel, képtelenség ott gon¬
dolkodni még úgy is, hogy az ember a fejét a szívébe rejti
(ahogyan mindig is mondom, hogy gondolkodni kellene).
A legutóbbi pusztinyai tartózkodásom ismét más volt. A szó
lassan érkezett meg. Nehéz szó volt, mely ólomdarabként
hullott a szívemre. A , csönd" volt ez a szó.
De ez nem az a csönd volt, amiről korábban gyakran
írtam — a szeretet csöndje, a szerelmesek közös csöndje,
vagy úgymond a csöndön keresztül Istenhez beszélő ember
szívének csöndje. Nem, ez nem az a fajta csönd volt. Ez
másféle arcot viselt.
Legelőször is ez a csönd menekülésként tárulkozott föl.
Tudjátok, hogy amikor az emberek megpróbálnak elmene¬
külni valami elől, ami számukra veszélyesnek tűnik, akkor
nagyon halkan lépdelnek. Senki sem beszél, még csak nem is
suttog. Általában olyan időpontot választanak, amikor nem
figyelnek rájuk, vagy nem láthatják meg őket. Kedvelik az
éjszakát. Nem feltétlenül a fizikai éjszakát. Jelképes érte¬
lemben beszélek. Kedvelik saját éjszakájuk sötétjét, hogy
elmeneküljenek a másokkal való kapcsolattól, hogy elmene¬
küljenek mások fájdalmának hordozásától. Így hát minden,
ami a , menekülés eme csöndjével" kapcsolatos, alattomosan,
finoman, óvakodva zajlik.
Elmélkedtem mindezen. Mit próbált az Úr pusztinyám¬
ban elmondani nekem? Képtelen voltam rájönni. Ezért gon¬
dolataim James Carroll 4 Terrible Beauty (Rémisztő szépség)
című könyve felé fordultak. Ebben a szerző azt mondja,
hogy a megtérés , 180 fokos fordulatot" jelent. Azt jelenti,
hogy felhagyunk a meneküléssel. Hogy az ember megvál¬
toztatja az irányát, és Valaki felé halad, ahelyett, hogy valaki
elől futna.
193