Oldal 192 [192]
MEGÉRINTENI A FELEBARÁTOT
Igen, láttam és megértettem. Ha csak rágondolok, már
az a Szentháromság dicséretére fakaszt, különösen az Atya
dicséretére, mert annyira szeretett bennünket, hogy a Fiát
küldte, aki maga volt a szeretet, hogy megérthessük, a nyel¬
vek adománya nem más, mint a szeretet ajándéka. Ez az
adomány, ismétlem, nem csak azt jelenti, hogy különös
hangokat hallatunk. Nem. Egymás szeretetét jelenti, mert
a szeretet minden beszédet meghalad. Két kéz összeölelke¬
zésében a szeretet ragyog fel. Ha Krisztus ikonjaivá válunk,
a szeretet felragyog.
Ha a Szentlélekhez imádkozunk — mivel elmerülünk
benne -, el fogjuk felejteni, hogy imádkozunk, mi magunk
„välunk imädsäggä”. A nyelvek adománya ekkor belsővé
válik. Bárki, aki közel jön hozzánk, megérti ezt a fajta be¬
szédet, mert Isten imádkozik bennünk. Ekkor ha a körü¬
löttünk lévők a nyelvek adományára figyelnek, Istennek az
emberhez közvetlenül vagy egy másik emberen keresztül
szóló hangját hallják.
Igen, a nyelvek adománya minden mértéket megha¬
ladó ajándék, mert Isten maga az ajándék. Elég különös,
de a nyelvek adományát le kell fordítani beszéddé. Miként
Szent Pál mondja a már idézett szakaszban: , Hittem, azért
beszéltem." Az ő beszédmódja, miként a nyelvek adomá¬
nyát pünkösdkor elnyerő többi apostolé is, tiszta volt az őket
hallgatók számára. Tiszta, mert szerettek, vagy mert valóban
elkezdtek szeretni. Ilyen dolgokat a szeretet visz végbe —
a szeretet és a hit.
Ne féljünk attól, hogy a saját nyelvünkön vagy testbe¬
széddel szóljunk. Isten mindenki számára érthetővé fogja
tenni azt. Mert amikor elkezdünk nyelveken beszélni Isten
dicsőségére, egy minden ismeretet fölülmúló misztérium
IgI