Page 190 [190]
MEGÉRINTENI A FELEBARÁTOT
magára. Nincs ellenemre, hogy férfiak és nők ismeret¬
len nyelveken beszéljenek imaalkalmakon, ha az a meg¬
értés áll mögötte, hogy ez Istent fogja dicsérni. Viszont
pusztinyámban oly mélyen éreztem, némi szorongással
s mégis örömmel, hogy valójában nekünk a szeretet nyel¬
vein kell megszólalni. Kell, mert hiszünk. Mivel van hitünk.
Azért beszélünk, mert hiszünk, miként Szent Pál mondja:
, Hittem, azért beszéltem."
Beszélnünk kell, mert szeretnünk kell. Beszédünk Isten
mindenkihez szóló ajándéka rajtunk keresztül. Emlékez¬
zetek, ő mondta: , Nyisd ki szádat, és én megtöltöm." Az
emberek sokféle karizmát kapnak, és ezek minél inkább
megsokszorozódnak, az egyén annál inkább ad hálát, dicséri
Istent, és magasztalja őt.
Igen, tisztán láttam, hogy a hitnek egy olyan dimenzió¬
jába kell belépnünk, ami talán új nekünk. Egy olyan dimen¬
zióba, amely lehetővé teszi, hogy egy még járatlan ösvényre
lépjünk, ahol a Szentlélek ajándékát, a nyelvek adományát
a szeretet ajándékává alakítjuk — saját szeretetünkké min¬
denki iránt, akivel találkozunk. Így a nyelveken szólás ezen
a pénteki pusztinyai napomon a szeretet ajándékává vált szá¬
momra. Megértettem, hogy mielőtt fel tudnám ajánlani ezt
az ajándékot a testvéremnek, ki kell nyitnom két kezemet,
és mintegy kehely formába összetéve föl kell emelnem őket,
hogy elnyerjem a Szentháromságnak ezt az ajándékát.
A nyelvek adománya mindannyiunknak folyton-folyvást
megadatik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindez egyút¬
tal a szeretet ajándéka. Az, amit Isten látszólag elpusztított
azon a napon, amikor az emberek felépítették maguknak
Bábel tornyát, át kell adja a helyét a saját szeretettornyunk,
szeretetlépcsőnk építésének, mely nemcsak hogy fölér az
189