Oldal 189 [189]
PUSZTINYA
Ahogy ott ültem a pusztinyámban, úgy tűnt nekem,
hogy az ember földi történelme során mindig is jelen volt
valamifajta hit. Korszakokat átívelően minden ember hitt
Valaki nálánál nagyobban. Hogy hitük milyen különböző
formát és alakot vett fel, nem azzal kell törődnünk. A szilárd
tény ez volt: az ember hitt, az ember imádkozott.
Valahol az emberiség növekedésének útján színre lépett
ismét egy kígyó, és újra csábítani kezdett a vonzó almával:
, Istennel vagytok egyenlők." Némelyek újfent ettek abból
az almából, s büszkék és gőgősök lettek. Elhatározták, hogy
megmutatják Istennek, hogy képesek elérni őt egy emberek
által készített égig érő toronnyal.
Nem sokat változott a helyzet Ádám és Éva óta! Ugyan¬
az a csábítás, ugyanaz a válasz. Csak ez alkalommal az em¬
ber elvesztette a szeretet nyelvét, ami a világ összes nyel¬
vén és dialektusán beszélő minden emberhez szól. Ültem
a pusztinyámban, és néztem, ahogy a szeretet minden nyel¬
ven beszél, majd láttam eltűnni, mert oly sokan nem akar¬
tak szeretni, nem akarták elfogadni a szeretetet. Végezetül
nagyon elfáradtam ettől a bábeli toronyról szóló gondolko¬
dástól, mely az emberi megosztottságnak, a hit megtörésé¬
nek, az istentisztelet és istendicsőítés szétforgácsolódásának,
illetve a felebaráti szeretet széttöredezettségének a szimbó¬
luma. Igen, nagyon-nagyon elfáradtam.
De folytattam az imádságot, mert mélyen belül tudtam,
hogy a pünkösd Isten gyógyító ajándéka. Szószólót ajándéko¬
zott nekünk, gyógyítót, mivel elküldte Lelkét, hogy minde¬
neket megújítson. És szívem felujjongott!
Igen, el kell mennem és a szerezez nyelvein kell szólnom
mindenkihez. A nyelvek adománya a felebarát szeretetén
keresztül fog megtestesülni, mint egy csontváz, testet ölt
188