Skip to main content
mobile

L'Harmattan Open Access platform

  • Search
  • OA Collections
  • L'Harmattan Archive
Englishen
  • Françaisfr
  • Deutschde
  • Magyarhu
LoginRegister
  • Volume Overview
  • Page
  • Text
  • Metadata
  • Clipping
Preview
arc_000188/0000

Pusztinya: találkozás Istennel a csöndben, a magányban és az imádságban

  • Preview
  • PDF
  • Show Metadata
  • Show Permalink
Author
Doherty, Catherine de Hueck
Series
Lectio divina
arc_000188/0186
  • Volume Overview
  • Page
  • Text
  • Metadata
  • Clipping
Page 187 [187]
  • Preview
  • Show Permalink
  • JPG
  • TIFF
  • Prev
  • Next
arc_000188/0186

OCR

PUSZTINYA Menj, és szólj nyelveken! Egyik pénteken a pusztinyában voltam, hosszasan imádkoztam, miközben belül csak ürességet, pangást érzékeltem. Lassan megformálódott egy gondolat. Eleinte formátlanul, majd szelíden, mint a tavaszi szellő, kitisztult, és tudtam, hogy az Úr szava számomra ez volt: , Menj, és szólj nyelveken!” Talän különösnek tünhet, de nem fogadtam be azonnal ezeket a szavakat, hanem egy jó darabig még elmélkedtem rajtuk. Fontosak voltak számomra, mert úgy éreztem, oroszként mindig is jobban hajlottam arra, hogy a könnyek adományáért imádkozzam, mint a nyelvek adományáért. Viszont a szavak és a mondat kitartónak bizonyult, mint ahogy elmélkedésem is. Az itt következő rész arról szól, hogy miként láttam az Úr hozzám intézett szavait. Régen, korszakokkal ezelőtt az emberek büszkeségükben és gőgjükben téglát és maltert hordtak össze, hogy olyan tornyot építsenek, ami felér az égig. Nyilvánvalóan így akarták megmutatni az Úrnak, hogy saját erőfeszítésük, saját teljesítményük által fel tudnak hatolni az égbe. De az Úr eljött, rátekintett ezekre az emberekre saját tornyukban, és rendkívül megharagudott. Haragját azzal mutatta ki, hogy sok különböző nyelvet bocsátott rájuk. Nem ajándék-, hanem büntetésképpen. Ahelyett, hogy ez egyesítette volna őket, széttagolódtak, mert hirtelen mindenki különböző nyelven beszélt. Mivel nem tudták egymást megérteni, a torony befejezetlen maradt, s idővel romba dőlt. A büszkeségnek, a gőgös ostobaságnak emelt emlékmű lett, figyelmeztetés, hogy az ember soha ne értékelje magát kizárólag a saját teljesítménye alapján. Úgy képzelem továbbá, 186

Structural

Custom

Image Metadata

Image width
1418 px
Image height
2363 px
Image resolution
300 px/inch
Original File Size
788.83 KB
Permalink to jpg
arc_000188/0186.jpg
Permalink to ocr
arc_000188/0186.ocr

Links

  • L'Harmattan Könyvkiadó
  • Open Access Blog
  • Kiadványaink az MTMT-ben
  • Kiadványaink a REAL-ban
  • CrossRef Works
  • ROR ID

Contact

  • L'Harmattan Szerkesztőség
  • Kéziratleadási szabályzat
  • Peer Review Policy
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Dokumentumtár
  • KBART lists
  • eduID Belépés

Social media

  • Facebook
  • Instagram
  • LinkedIn

L'Harmattan Open Access platform

LoginRegister

User login

eduId Login
I forgot my password
  • Search
  • OA Collections
  • L'Harmattan Archive
Englishen
  • Françaisfr
  • Deutschde
  • Magyarhu