maradt. Ő volt egyúttal a szabadsággal bíró, a tiszta szívű,
aki ennélfogva látta Istent. Igen, Máriának látnia kellett Is¬
tent sokféle módon: gyakran homályosan, mintegy üvegen
keresztül, és talán alkalmanként a szeretet vakító feltárulko¬
zásában. De ez spekuláció. Ami nem spekuláció, az az, hogy
követte Krisztust az ő passióján.
Amikor valaki Krisztus szenvedéstörténetén elgondol¬
kodik (és ezúttal én ezt tettem a pusztinyámban), fel kell
tegye a kérdést: Mi is a passió? A szenvedés kéz a kézben
jár a szeretettel. Sziporkázóvá és ragyogóvá teszi a szeretetet,
felvezetve azt az emberi szívben rejlő mérhetetlen hegyek
csipkés ormaira, melyet csak a szenvedélyesen szeretők ké¬
pesek befogni. A kínszenvedés gyökere a szeretet, gyümölcse
a szeretet. Krisztus szenvedélyesen szeretett bennünket, és
néhányan szenvedélyesen viszontszeretjük őt.
A kínszenvedés általában fájdalmat jelent. Nincs ebben
semmi különös. A szeretet és a szenvedés nemcsak egymás
kezébe kapaszkodnak, együtt nemcsak befogják a csipkés
hegyek ormait, hanem egymást keresztül-kasul átszövik.
Nincs szeretet fájdalom nélkül. Fájdalom nélkül a szeretet
elképzelhetetlen.
Mária belépett a szeretet és szenvedés frigyébe, s ezt az
Úr elfogadta, és ezen keresztül megváltott bennünket. Tisz¬
ta szívűként látta Istent. Követte őt, saját Fiát, egyenesen
a kereszt tövéig, s azon túl a sírjáig. Kom-passió volt az övé.
Nemcsak fizikailag, de lelkileg, érzelmileg és mélységesen
tragikus módon osztozott az ő szenvedésében.
Amint ott ültem Mária lábainál, és szívem szemeivel
néztem őt, feltűnt, hogy Gábriel arkangyal hihetetlen kér¬
dést tett fel neki. Hitet kívánt elfogadni a bejelentést, mely
azt üzente számára, hogy ő kegyelemmel teljes, és hogy Is¬