Oldal 177 [177]
PUSZTINYA
Igen, bennük van, mindannyiukban, s ez a gondolat el¬
vezetett az Eucharisztia áldozatához. Láttam a kenyeret,
amelyet minden jelenlévőnek kiosztanak, tisztán és élénken
ráeszméltem, hogy minden jelenlévő, beleértve magamat is,
gyönge, hajlamos arra, hogy elbukjon, hogy újra és újra el¬
bukjon. Valamiképpen felfogtam a szívemmel, mit jelentett
ez a boldogságmondás. Megértettem azt is, hogy az Isten
országa most kezdődik el. Egyúttal Isten , látása" is most
kezdődik el azoknak, akik tiszta szívűek.
Ennek láttán a szívnek valóban ki kell tágulnia. Most ér¬
tettem meg, hogy miért éreztem annyira szegénynek maga¬
mat, amikor a világ szenvedésén elgondolkodtam. Mert raj¬
tam volt a sor, hogy végigküzdjem magamban a Getszemáni
kertet, ahogyan Krisztus tette. Igen, a Getszemáni kert
tapasztalatát teljesen végig kellett küzdenem magamban,
világosan szem előtt tartva, mit jelent kereszténynek, Krisz¬
tus másának lenni, mit jelent megfeszíttetni és felemeltetni.
Igen, tudatára ébredtem, mit jelent tiszta szívűnek lenni és
látni Istent, de mi köze a szív tisztaságának a szegénység¬
hez?
Amint ezen töprengtem, mintegy az éterből az atyák
egyik mondása úszott be: , Ha látod, hogy testvéred vétke¬
zik, szereteted köntösét terítsd a vállára."?
2 A szerző a saját szavaival, apró változtatásokkal idézi a következő
apoftegmát: , Egy testvér megkérdezte Poimén abbát: :Ha látom test¬
vérem hibáját, jó, ha eltakarom azt?x Erre azt válaszolta az öreg: »Amely
órában eltakarjuk testvérünk hibáját, az Isten is eltakarja a mienket;
amely órában viszont felfedjük a testvérét, az Isten is felfedi a mien¬
ket..? (Poimén 64) Lásd: A szent öregek könyve. Bizantinolóiai Intézeti
Alapítvány, Budapest 2001, 267. (A szakmai megjegyzésért köszönet Dr.
Baán Izsáknak — A ford.)
176