Oldal 172 [172]
OCR
MEGÉRINTENI ISTENT Igen, átható és alapvető dolog ez, amit a pusztinyában átküzdöttem, aminek a mélyére hatoltam. Van ennél több is, de elfáradtam. Tudom, hogy az Úr fog adni szavakat, hogy elmondjam nektek, ami ezután jön, mert ő az, aki megadta nekem a szót, hogy figyelem. Ha úgy akarja, megadja majd a következő szót vagy ugyanennek egy teljesebb kifejtését. ttetszóség Ez alkalommal a szó, ami megfogott, az az dttetszöseg. Egy ilyen szót kézbe kell vennünk, és ki kell bontanunk, és el kell kezdeni gondolkodni róla, imádkozni vele. A róla való gondolkodás és a vele való imádkozás a szív egyfajta nyugalmát jeleni, mely hagyja, hogy bármely szó, amit a Szentlélek rábíz, valóban kivirágozzék és beérjen az emberben. Az áttetszőség szó is így ragadott meg, miként korábban a többi, és tudtam, hogy a pusztinyában térden állva alaposan szemügyre kell vennem. Be kell vallanom, nehéz menet volt. Valami rejtélyes oknál fogva ez a szó kitért előlem. Imádkoztam, kitartottam lelkemben a türelemben, békésen és higgadtan és — reményem szerint — abban a várakozásban, hogy a Szentlélek eljön, hogy megvilágosítsa azt számomra. Az Úr azt mondta, az Atya elküldi nekünk a Szentlelket, hogy megvilágosítsa mindazt, amit Jézus nekünk elmondott. Így elmélkedve jó egy órára elaludtam. Felfrissülve ébredtem föl, és az áttetszőség szava magával ragadott. Felkiáltottam az Úrhoz: , Uram, hogyhogy ezek a szavak fognak meg, és miért merülnek föl? Valóban te küldöd őket? Anynyira furcsák." 171
