Oldal 172 [172]
MEGÉRINTENI ISTENT
Igen, átható és alapvető dolog ez, amit a pusztinyában
átküzdöttem, aminek a mélyére hatoltam. Van ennél több is,
de elfáradtam. Tudom, hogy az Úr fog adni szavakat, hogy
elmondjam nektek, ami ezután jön, mert ő az, aki megadta
nekem a szót, hogy figyelem. Ha úgy akarja, megadja majd
a következő szót vagy ugyanennek egy teljesebb kifejtését.
ttetszóség
Ez alkalommal a szó, ami megfogott, az az dttetszöseg. Egy
ilyen szót kézbe kell vennünk, és ki kell bontanunk, és el kell
kezdeni gondolkodni róla, imádkozni vele.
A róla való gondolkodás és a vele való imádkozás a szív
egyfajta nyugalmát jeleni, mely hagyja, hogy bármely szó,
amit a Szentlélek rábíz, valóban kivirágozzék és beérjen az
emberben. Az áttetszőség szó is így ragadott meg, miként
korábban a többi, és tudtam, hogy a pusztinyában térden
állva alaposan szemügyre kell vennem.
Be kell vallanom, nehéz menet volt. Valami rejtélyes ok¬
nál fogva ez a szó kitért előlem. Imádkoztam, kitartottam
lelkemben a türelemben, békésen és higgadtan és — remé¬
nyem szerint — abban a várakozásban, hogy a Szentlélek
eljön, hogy megvilágosítsa azt számomra. Az Úr azt mondta,
az Atya elküldi nekünk a Szentlelket, hogy megvilágosítsa
mindazt, amit Jézus nekünk elmondott.
Így elmélkedve jó egy órára elaludtam. Felfrissülve éb¬
redtem föl, és az áttetszőség szava magával ragadott. Felki¬
áltottam az Úrhoz: , Uram, hogyhogy ezek a szavak fognak
meg, és miért merülnek föl? Valóban te küldöd őket? Any¬
nyira furcsák."
171