Oldal 169 [169]
PUSZTINYA
ság elé jarultam (ami egészen mozgásként és vilägossägkent
jelent meg), megint álomba merültem!
Hirtelen fölriadtam, és magamra figyeltem. Nem tudom,
honnan kaptam a kegyelmet, hogy magamra figyeljek, de ezt
tettem. Olyan volt, mintha személyiségem minden szegle¬
tében fény gyulladna, és tisztán láttam számos dolgot belül,
ami szólni akart hozzám, amivel beszédbe akartam elegyed¬
ni. Ahogy sor került a párbeszédre, azt tapasztaltam, hogy
ez valóban önmagam szeretetének a kegyelme.
Képtelenség szeretni felebarátaitokat, ha először nem
szeretitek magatokat. Az Úr ezt mondta: , Szeresd fele¬
barátodat, mint saját magadat. A Szentháromság különös
fényességében felfedeztem, hogy jobban kell szeretnem
magamat, mint eddig, mert Isten szeret engem. Erre úgy
bukkantam rá, hogy magamra figyeltem. A tisztelet, szeretet
és Isten imádata növekedett bennem, aki megalkotott, és
lakást vett bennem.
Felfedeztem azt is, hogy önmagam szeretete tartalmazza
Isten szeretetét, aki bennem lakik. Ezek a szeretet-esemé¬
nyek, mint két fonál a szövőszéken, egyetlen szőttessé fo¬
nódtak össze. A vetőfonál és a keresztszál különös és kibo¬
gozhatatlan módon összevegyülnek. Majd ott mélységesen
ráeszméltem, hogy Krisztus ikonja vagyok.
Viszont még többet láttam meg, ráadásul hihetetlenül
tisztán. Láttam, hogy Atyám szeretetének és minden javai¬
nak örököse vagyok. Láttam, hogy Krisztus húga vagyok, és
hogy valóban mindig is a Szentlélek szárnyainak árnyékában
járok. Ezek a valóságok érvényesek mindannyiunkra, akik
tudjuk, hogyan figyeljünk. A figyelem adománya része a
bölcsesség ajándékának, amiért imádkozunk, és amiért én
is hevesen imádkoztam abban a pillanatban.
168