akik be kívánunk lépni szívének — az ő szent hegyének —
ebbe az új dimenziójába.
Ez a felismerés hihetetlen örömöt okozott nekem, amit
megosztok veletek. Tanítónkká válva észrevéteti velünk hi¬
hetetlen tisztánlátással, hogy a barátainak tekint minket, és
barátaiként fog beszélni hozzánk. Igen, minél inkább elmél¬
kedtem azon, hogy védtelen és megbocsátó próbáljak lenni,
annál inkább megértettem, hogy mit jelent a Krisztus általi
igazi szabadság.
Isten szeretete mohó. Azt akarja, hogy a szíve mélyé¬
re hatoljunk be. Viszont a szíve kimeríthetetlen. Védte¬
lenségünk azt jelenti, hogy az ő akaratát cselekedjük. Az
ő akaratának megtétele annyit tesz, hogy bebocsátkozunk
az ő szívébe, ebbe a mohón szerető szívbe, mely meghalt
értünk, és amelyet lándzsa vert át. Annyit tesz, hogy meg¬
bocsátunk az ellenségeinknek, nagyoknak vagy kicsiknek.
Az ő visszatükrözését jelenti. Az ő szerető szívének vissza¬
tükrözése abban áll, hogy megbocsátunk mindenkinek, aki
a legapróbb módon elszomorít vagy megsebez bennünket.
Ezért védtelennek és megbocsátónak lenni ugyanaz, mint
szabadnak lenni. Ekkor már nem érint semmi. Valóban Is¬
tenben vagyunk, és Isten mibennünk. Alleluja!
Ekkor a Szentlélek betölt minket a Szentháromság iránti
állandóan növekvő szeretettel. Ekkor értjük meg egy kicsit
jobban, miért volt ő is védtelen, és miért bocsátott meg, mert
a szív eme viselkedésformáin keresztül a Szeretet vett lakást
bennünk. Ha őt követjük, és e két szót szívünkkel fölfogjuk,
a védtelenség és megbocsátás betölti majd a Földet.