OCR
PUSZTINYA bízza, és ha nem is kapja meg, amire szüksége van, ugyanolyan nyugodt marad, mintha megkapta volna." Mármost ennek volt értelme számomra, mert ha tényleg átadnám magam Isten akaratának, akkor nem félnék semmitől, és teljesen szabad lennék. Nem volna szükségem semmiféle védelemre, fegyverre, pszichológiai megküzdési stratégiára. Minek is" Mindenben, ami velem történik, ezt mondanám: , Istennek tetszésére válik." Mindent, ami ér, örömmel fogadnék. E pillanatban gondolataim a halál felé fordultak. Az ember alapvetően jobban fél a haláltól, mint bármi mástól. Fél az elporladástól. Viszont ebben a teljes szabadsághoz vezető védtelenségben nem volna félelem, nem volna védelem még a haláltól sem. Visszatekintettem az életemre. Igazából az Úr átvezetett a védtelenség kicsiny noviciátusán. Mert volt, hogy üldöztek. Volt, hogy beteg voltam. Jó ideig éltem nagy szegénységben. Visszatekintve láttam, hogy védtelen voltam, vagy próbáltam az lenni. Azt is láttam, hogy néha hibáztam, és megpróbáltam apró védősáncokat felhúzni azok ellen, akik igyekeztek üldözni engem. Viszont megértettem, hogy Isten azt akarta, adjam föl még ezeket a védősáncokat is — mindegyiket. Védelmet a halállal szemben, védelmet az emberekkel szemben, védelmet bármivel szemben, mivel a védtelenség szent. Teljes szabadságot nyújt. A lélek ekkor jár igazán Krisztus nyomában, akit bárányként leölni vittek, s ő ezt mindenestül elfogadta, beleértve a halált is. Ekkor a személy itt és most megtapasztalhatja a feltámadást. Övé lesz Isten gyermekeinek szabad* Uo. 350. 162