Seite 160 [160]
MEGÉRINTENI ISTENT
akik az életünkkel kívánjuk hirdetni az evangéliumot. Hit
nélkül képtelenek vagyunk rá. Hinnünk kell Istenben. Hin¬
nünk kell embertársainkban. Csöndesen, lépésről lépésre,
teketóriázás és agyalás nélkül el kell merülnünk a bizalom¬
ban és a rahagyatkozasban. Itt ez igazan a sziv pillanata és
nem az értelemé. Az értelem racionalizálásba kezd, elfordítja
arcát a hittől, szeretettől, reménytől, ráhagyatkozástól. Az
értelem a háta mögé dugja majd kezét, hogy ne kelljen meg¬
érintenie a mártírt, az utcanőt, a vámszedőt.
Kevesen mennek oda, ahová senki sem akar elmenni. Ha
hiszünk Istenben, hinnünk kell az emberekben is. Még kö¬
zülünk a leggonoszabb is rendelkezik üdvös jellemvonással.
A hit majd nyomára bukkan ennek.
Annyira fontos, hogy meglegyen bennünk az egymás
iránti hit, bizalom és ráhagyatkozás. Ez a kommunikáció
egyetlen módja. Hit nélkül nincs kommunikáció, nincs sze¬
retet, vagy ha lenne is egy kicsinyke szeretet, az remény, bi¬
zalom és ráhagyatkozás nélkül ki fog hunyni. Még ha nem is
huny ki azonnal, annyira beteg, annyira gyönge és megfáradt
lesz, hogy a kommunikáció ugyanúgy siralmassá válik majd.
Egyedül a hit képes helyreállítani a kommunikációt.
Igen, itt az ideje, hogy bízzunk egymásban. Itt az ideje, hogy
visszatérjünk Istenhez, és kérjük, hogy gyógyítsa meg hitbeli
hiányosságunkat, egymásba vetett bizalmunk és ráhagyat¬
kozásunk hiányát. Itt a pillanat, itt az óra, hogy Isten felé
fordítsuk arcunkat, és kérjük, gyógyítson ki minket abból,
hogy félünk a bizalomtél, félünk a ráhagyatkozástól, félünk
egymásba vetni hitünket.
, Urunk, íme, mindnyájan együtt előtted térdelünk, hoz¬
zád folyamodunk, hogy add meg nekünk a hit növekedé¬
sét. Add, hogy szívünk nyitva álljon előtted. Hogy fejünket
159