Page 157 [157]
PUSZTINYA
Hit
Este van. Valójában már majdnem negyed nyolcra jar. A mai
nagyon furcsa nap volt a pusztinyában. Be kell vallanom,
hogy a nap során számomra semminek se volt értelme. En¬
nek talán az az oka, hogy nagyon fáradt voltam, s csak ki
akartam feküdni a napra és olvasni néhány lelki könyvet,
egy-két részletet a Bibliából. Így is tettem.
Ebben a szellemi zűrzavarban végig figyeltem Istenre,
de úgy tűnt, semmilyen szó nem hatol át rajta. Úgy sej¬
lett nekem, mintha átmeneti állapotban csüngnék valami
olyan helyen, ahová Isten az embereket függeszti. Olybá
tűnt, mintha azt mondaná: , Pihenj!" Úgyhogy pihentem. Be
kell vallanom, nagyon kellemes volt. A nap sütött, én pedig
pihengettem. Úsztam a folyóban, és még többet pihentem,
egy kicsit szundítottam.
Az idő tovaszállt, és hét óra felé lassan egy szó kezdett
kibontakozni.
Egy szó, amire egyáltalán nem számítottam: a biz! Szem¬
besülve ezzel a szóval valami oknál fogva olyan lettem, mint
akit megfosztottak az érzékeitől, vagy mint aki alszik, aki
nem reagál.
Nem tudom, miért éreztem így, mivel ezt a szót, hogy
hit, állandóan használom! Ez alkalommal viszont úgy tűnt,
hogy másfajta kontextusban bukkan föl. Tiszta szemmel
tekintettem a hitre, átható pillantással, és olyan mélységgel
ébredtem rá, hogy a hit Isten ajándéka, amilyennel soha
előtte nem találkoztam.
Ráébredtem még teljesebb módon, hogy a hit valóban
tisztán ajándék, és hogy egyedül Isten képes azt adományoz¬
ni. Ugyanakkor rádöbbentem, hogy Isten szenvedélyesen
156