Seite 156 [156]
MEGÉRINTENI ISTENT
ott. Azért vannak ott, hogy megosszanak belőle. Ez nagyon
fontos.
A megosztásban kiteszitek a lelketeket, mivel Isten meg¬
érintett titeket. A figyelem érintés. A szaglás érintés. Nem
akarjuk mindezt másokkal megosztani. De ha nem tesszük,
soha nem halljuk meg újra. Amit hallotok, az az Örömhír
része, bizonyos értelemben Isten igéje (remélem, ezzel nem
vagyok eretnek!). Benne van valami az Úrból, és arra vagytok
rendelve, hogy ezt megosszátok.
Feltárul előttetek egy szó, és mélyen belül, a csöndes
imádságban tudjátok, hogy meg kell osztanotok. Hirtelen
räeszmeltek, hogy ezt el kell mondanotok, de nem akarjátok.
Így szóltok: Nem akarom! Nem akarom! Nem akarom!"
Ha viszont ilyenkor elutasítjátok Istent, ha megtagadjátok,
hogy továbbadjatok valamit, ami nektek elmondatott, nem
tudtok aludni, nem tudtok enni, semmire sem vagytok ké¬
pesek. Akárha meghalnátok. Ez a valami ki fog buggyanni,
és akkor tudtok megkönnyebbülni. Majdnem olyan, mintha
a szót kiszakítanák belőletek. Amennyire tudom, erről szól
a prófétálás. Ebben a részben szeretnék megosztani veletek
néhány , szót a pusztinyából", amelyeket meghallottam.
Az egyik kedvenc képem, amit szeretek használni a ke¬
resztény élet leírására, az a kitárt karral álló személy képe.
Egyik keze hitben és imádságban megérinti Istent, a má¬
sik keze ki van tárva a felebarát szolgálatára. Így formál az
ember keresztet magából, megérintve Istent és megérintve
a felebarátot. A pusztinyában hozzám érkezett szavak, úgy
tűnik, e két téma körül forogtak.
155