Seite 148 [148]
OCR
KENÓZIS Ekkor leszünk képesek megkülönböztetni Isten akaratát. Érzékeink áthatóvá válnak, ráhangolódnak arra, hogy Istenre figyeljenek. Képesek vagyunk bölcs döntéseket hozni a megkülönböztető készségünk miatt. Mivel átadtuk értelmünket és akaratunkat Istennek, visszaadatnak nekünk. Mintegy a saját ajándékainkat kapjuk vissza. Ez a Krisztuskövetés első lépése — önmagunk bálványának a szétzúzása. Eme kenózis távlata megrémiszt majd bennünket, mert annyira gyávák vagyunk. Ki nem fél? Úgyhogy jobb megkérni a Miasszonyunkat, hogy tartsa a filmréteg ama sarkát, miközben lehúzzák. Senki sem tudja igazán, mit érez a festmény, amikor a filmréteget leszedik róla. De van némi elképzelésünk arról, milyen leszedni a filmréteget hamis önmagunkról. Olyan, mintha a bőrt nyúznák le a testünkről: fáj. Ezért hívjuk segítségül Mária gyöngéd kezét, hogy segítsen lehántani életünkről ezt a filmréteget. Ez a rejtett folyamat a kenózis első lépése. Rejtve marad Isten és közöttünk. Ez az ember akaratának feladása és odahelyezése Isten kezébe. A kenózis nem megy végbe a mi közreműködésünk nélkül. Vannak pillanatok, amikor azt kívánjuk, bárcsak Isten ne adott volna szabadságot, és ne kellene választanunk. De a szabadságunkat nem veszi el. Nem kényszerít arra, hogy bármit is megtegyünk. Mint minden erénynek, ennek a kenózisnak, ennek az önátadásnak, ennek a kiüresedésnek a közreműködésünk eredményeképp kell megszületnie. A kenózis megkövetel egyfajta halált, és ez a meghalás maga után vonzza az ellenség, a Sátán támadásait. Viszont állandóan előhozza majd Isten új kegyelmeit, új karizmáit. Nem a hurrikán szemében leszünk, ahol az orkán körülöttünk tombol — hanem magäban a hurrikänban. Addig 147
