Oldal 145 [145]
OCR
PUSZTINYA a lélek világában. Ürességetek ekkor betöltődik Istennel, a Szentháromsággal. A kenózis eleinte látszólag kifáraszt. Idővel fáradság és erőfeszítés nélkül jön. Kenózisotok megtelik Krisztussal, a prédikáló Krisztussal, aki napközben vég nélkül válaszolja meg a kérdéseket, és az imádkozó Krisztussal, aki elvonul, hogy éjszaka imádkozzék. A kenózisnak jelen kell lennie ott a pusztinyában. Ez heves és szörnyű küzdelem Isten akarata és a saját vágyatok között, hogy ti irányítsátok és rendezzétek el az életeteket. Az efféle harc valóban lefáraszt majd. De amikor elindultok a világba, fáradhatatlanok lesztek. Fáradhatatlanok, amikor Krisztus misszióját folytatjátok, amikor kérdésekre válaszoltok, amikor különféle helyekre utaztok. Ez a fáradhatatlanság a pusztinya adománya. Isten serkent fel titeket ott, hogy fáradhatatlanok legyetek őérte. A szavak az Igévé válnak. A gyöngeség erővé. Mindezek annak eredményeképp mennek majd végbe, ha folyamatosan odajárultok az oltárhoz odahelyezve kisebb-nagyobb dolgokat. Majd egy napon, az ő kegyelméből és jóságából, magatokat fogjátok odafektetni. Mondhatjuk, hogy a kenózis az orosz lelkiség központi alapeszméje. A pusztinyalakó gondolatai és imádságai közül a legerősebb az kell legyen, hogy kiüresítse magát, miként Krisztus a megtestesülése által kiüresítette önmagát. Krisztus mélységét sohasem fogja elérni, de ez a pusztinyalakó hivatása. A pusztinyalakó számára a kenózis mindenekelőtt rejtett valóság. Volt egy művész barátom, aki festményeket restaurált. Létezik egy anyag, amelyet ráken az ember a festményre. Hagyja száradni egy ideig, ezután bevonja egy másfajta vegyszerrel. Amikor az megszárad, olyan lesz, mint egy 144
