Oldal 142 [142]
KENÓZIS
notok. Egy korábbi lelki vezetőm, Paul Hanley Furfey atya
egyszer azt mondta nekem: , Catherine, kiváló előadó vagy.
Most pedig a szent engedelmesség jegyében parancsolom,
hogy felejtsd el az előadásaidat. Emlékezz arra, hogy ami
jó bennük, az Istené, a többi a tiéd." Oroszországban ezt
neveznék szent indifferenciának. Ha az emberek szentnek
mondanak, arcotok sem rebben, és nem ellenkeztek. Ha az
emberek azt mondják, hogy ti vagytok az ördög, szintén meg
sem rebben az arcotok. A szíveteknek meg kell maradnia
békességben mindkét esetben. Ez is a kenózis egy vonása.
A félelemmel és az emberi tisztelettel együtt az aggó¬
dás is eltűnik. Minden pusztinyalakó nehézségeinek egyike
az aggódás. Lehet rossz módon befelé fordulónak lenni,
és ez aggódáshoz vezet. A bensővé tétel során Isten jön el
hozzátok. A befelé fordulás az, amikor ti magatok azokat
a bálványokat szemlélitek, amelyeket oltárra akartok helyez¬
ni. Órákat töltötök el ezek szemlélésével, amikor valójában
ki kellene őket hajítanotok. A befelé fordulás magatokhoz
vezet el titeket, mert veletek kezdődik, és veletek végző¬
dik. Másfelől viszont a bensővé tétel Istennel kezdődik, és
Istennel végződik. Ahogyan a bensővé tétel növekszik, az
aggódás csökken.
A kenözis leggyötrelmesebb dimenziöja az, hogy van-e
bátorságunk elbeszélni az Úr szavait. ,Nyisd ki a szádat,
és én teletöltöm? — mondja az Úr. Ha nem hiszünk abban,
hogy ez megtörténhet — vagy nincs meg bennünk a bátor¬
ság a beszédre, amikor betöltött minket — jobb, ha befogjuk
a szánkat! Egy példa talán segít átadni, mit értek ezalatt.
Lehetőségem nyílt előadást tartani a Nemzetközi
Homiletikai Társaságnak, annak a társaságnak, mely az
Ige megfelelő hirdetésének előmozdításán fáradozik. Egy
I4I