OCR
II. fejezet KENOZIS SS A pusztinya kenotikus életforma. Maga a tény, hogy a pusztinyäban éltek, azt jelenti, hogy hajlotok a teljes önkiüresítésre. Olyasmi ez, mint egy gőzfürdő! Az egész légkör, környezet, a pusztinya felépítése szakadatlanul emlékeztet a kenózisra. Fokozatosan fölismeritek, hogy ha a pusztinyában akartok maradni, ki kell üresítenetek magatokat. Ennek az önkiüresítésnek számos rétege és dimenziója van. Végső célja a szent indifferencia. Mindez csupán két szó, de elérése egy egész életen át tart majd. Az üresség a kenózis egyik vonása. Magában foglalja az ember folyamatos küzdelmét saját képzeletével, álmaival, terveivel, vágyaival, szükségleteivel. A Kis Virág, Szent 1eréz olyan példát adott erre, ami nagyon közel jut az orosz ideálhoz. Azt mondta: , Egy kis labda vagyok. Behajítasz valahová a sarokba. Talán tíz év múlva újra kezedbe veszel." Egy orosz sztarec azt mondta, hogy az embernek olyannak kellene lennie, mint egy rongybaba, amit kezénél, lábánál vagy fejénél fogva föl lehet kapni, s egyszer a bokrok közé lehet hajítani, máskor meg lehet ölelni, ismét máskor be lehet dobni a játékosládába. A két szent elképzelése hasonló volt. 9 Vö. Lisieux-i Szent Teréz önéletrajza. Ecclesia, Budapest 1995, 61. (ford. Kis Mónika) 137