Seite 138 [138]
II. fejezet
KENOZIS
SS
A pusztinya kenotikus életforma. Maga a tény, hogy
a pusztinyäban éltek, azt jelenti, hogy hajlotok a teljes
önkiüresítésre. Olyasmi ez, mint egy gőzfürdő! Az egész
légkör, környezet, a pusztinya felépítése szakadatlanul em¬
lékeztet a kenózisra. Fokozatosan fölismeritek, hogy ha
a pusztinyában akartok maradni, ki kell üresítenetek ma¬
gatokat.
Ennek az önkiüresítésnek számos rétege és dimenziója
van. Végső célja a szent indifferencia. Mindez csupán két
szó, de elérése egy egész életen át tart majd.
Az üresség a kenózis egyik vonása. Magában foglalja az
ember folyamatos küzdelmét saját képzeletével, álmaival,
terveivel, vágyaival, szükségleteivel. A Kis Virág, Szent 1e¬
réz olyan példát adott erre, ami nagyon közel jut az orosz
ideálhoz. Azt mondta: , Egy kis labda vagyok. Behajítasz
valahová a sarokba. Talán tíz év múlva újra kezedbe veszel."
Egy orosz sztarec azt mondta, hogy az embernek olyannak
kellene lennie, mint egy rongybaba, amit kezénél, lábánál
vagy fejénél fogva föl lehet kapni, s egyszer a bokrok közé
lehet hajítani, máskor meg lehet ölelni, ismét máskor be
lehet dobni a játékosládába. A két szent elképzelése hasonló
volt.
9 Vö. Lisieux-i Szent Teréz önéletrajza. Ecclesia, Budapest 1995, 61.
(ford. Kis Mónika)
137