Seite 131 [131]
OCR
PUSZTINYA A bölcsesség adománya is része ennek a megszabadulásnak. Megkülönböztetés és bölcsesség — két olyan adomány, melyek kifejezetten az emberekhez társulnak — összevegyülnek és szabaddá tesznek mindattól, ami lehúzni igyekszik. A pusztinyalakó sohasem gondolja, hogy egyedül érte el mindezt, vagy hogy létezik bármilyen mód arra, hogy egyedül elérje, kivéve a folyamatos és szabad Krisztus-követést. Amikor a pusztinyalakó belép a pusztinyába valóságosan szembesül önmagával. Az evangélium nagy része erről az önmagunkkal való szembesülésről szól. Krisztus azt mondta, hogy ami kijön az emberből, az szennyezi be. Viszolygunk attól, hogy szembesüljünk azzal, ami a bensőnkben lakozik. A pusztinyalakó szabad ember. Szabad akaratából lép be oda, hogy önmagával szembesüljön. Számos tényező, de különösen az ördög, összefog ellene, hogy a pusztinya elhagyására kényszerítse, hogy blokkolja ezt az önmagával való szembesülést. Talán így fogalmazhatok: amikor beléptek a pusztinyába, Isten körüli pályára álltok. Az ő kezébe kapaszkodtok. Szabadok vagytok arra, hogy engedjetek a kísértésnek, hogy elmeneküljetek a pusztinyából, vagy hogy ellenálljatok. Emiatt a szabadság miatt a pusztinyalakónak nincs szabályzata. Nincs, ami eligazítson titeket, csak az, ami belül van. Itt jön képbe a megkülönböztetés. A szívetekben meg kell különböztetnetek, hogy mit tegyetek meg a számos teendő közül, amiket az emberek tőletek akarnak. Életeteknek a közösségért végzett szolgálatnak kellene lennie. Egyetlen dolgot nem csináltok: saját egótok kielégítését. A pusztinya lényege a szabadság, a teljes cselekvési szabadság, amit a ti Isten iránti szeretetetek és Isten irántatok való szeretete vezérel. Ezt vagy azt kellene tennetek? Kér130
