Seite 131 [131]
PUSZTINYA
A bölcsesség adománya is része ennek a megszabadulás¬
nak. Megkülönböztetés és bölcsesség — két olyan adomány,
melyek kifejezetten az emberekhez társulnak — összevegyül¬
nek és szabaddá tesznek mindattól, ami lehúzni igyekszik.
A pusztinyalakó sohasem gondolja, hogy egyedül érte el
mindezt, vagy hogy létezik bármilyen mód arra, hogy egye¬
dül elérje, kivéve a folyamatos és szabad Krisztus-követést.
Amikor a pusztinyalakó belép a pusztinyába valóságosan
szembesül önmagával. Az evangélium nagy része erről az
önmagunkkal való szembesülésről szól. Krisztus azt mondta,
hogy ami kijön az emberből, az szennyezi be. Viszolygunk
attól, hogy szembesüljünk azzal, ami a bensőnkben lako¬
zik. A pusztinyalakó szabad ember. Szabad akaratából lép
be oda, hogy önmagával szembesüljön. Számos tényező,
de különösen az ördög, összefog ellene, hogy a pusztinya
elhagyására kényszerítse, hogy blokkolja ezt az önmagával
való szembesülést.
Talán így fogalmazhatok: amikor beléptek a pusztinyába,
Isten körüli pályára álltok. Az ő kezébe kapaszkodtok. Sza¬
badok vagytok arra, hogy engedjetek a kísértésnek, hogy
elmeneküljetek a pusztinyából, vagy hogy ellenálljatok.
Emiatt a szabadság miatt a pusztinyalakónak nincs sza¬
bályzata. Nincs, ami eligazítson titeket, csak az, ami belül
van. Itt jön képbe a megkülönböztetés. A szívetekben meg
kell különböztetnetek, hogy mit tegyetek meg a számos te¬
endő közül, amiket az emberek tőletek akarnak. Életeteknek
a közösségért végzett szolgálatnak kellene lennie. Egyetlen
dolgot nem csináltok: saját egótok kielégítését.
A pusztinya lényege a szabadság, a teljes cselekvési sza¬
badság, amit a ti Isten iránti szeretetetek és Isten irántatok
való szeretete vezérel. Ezt vagy azt kellene tennetek? Kér¬
130