OCR
MEGSZABADULÁS KRISZTUSBAN Fiát küldte el, hogy megmutassa, miként tegyem meg az ő akaratát. Fia ezért jött közénk: hogy megtegye Atyja akaratát szabadon, kényszer nélkül, miként azt Atyja kérte. Én is olyan vagyok, mint Jézus. Szabad akaratom van, és nem kényszerítenek. Ekkor az értelmem kitisztul, és elmélkedésem leegyszerűsödik. Igen, Jézus Krisztus húga vagyok. Igen, azért jöttem, hogy megtegyem az Atya akaratát. Igen, ezt fogom tenni. Döntöttem. Tudom, hogy ezt a beleegyező ffazot újra és újra meg kell majd ismételnem, de Isten kegyelmével kész vagyok erre. Ezen a ponton egy különös, leírhatatlan érzés fog el. Mert elfogadva az Atya akaratát átadok neki mindent — apát, anyát, testvéreket, nővéreket, rokonokat, életvezetésemet —, egyszóval mindent. Amikor elhatároztam, hogy akaratomat belehelyezem Krisztus akaratának mérhetetlen tengerébe, látszólag eljutok a nemlét pillanatához, és nincs mód arra, hogy ezt szavakba tudjam önteni. Olyan, mintha akaratom teljes átadásával egyúttal testemet, értelmemet, érzékeimet, mindazt, ami én vagyok, átadnám, és úgy élek, mintha megszűnnék létezni. Hirtelen elhagyom ezt a nemlétet, és magamra tekintek. Ráeszmélek, hogy egy szempillantás alatt megváltoztam. Most valóban szabad vagyok. Többé már semmi sem nyugtalanít. Mint a madár, szárnyalok a levegőben, és minden az enyém, mert minden Istené, s én is az övé vagyok. Mostanra lehullott minden béklyó. Ismétlem, lehullott minden béklyó. Szabad vagyok, mint a madár. Minden az enyém, s én az Istené. Ekkor szabad akaratom összevegyül az övével, és egy különös tűz gyúl lángra a lelkemben. E pillanatban értem 127