Seite 125 [125]
PUSZTINYA
sék. Nagyon szeretett minket, mert megteremtett bennün¬
ket. A teremtés gesztusa a szeretet gesztusa.
De tudjuk, hogy Isten a teremtésen túl is kiterjesztette
szeretete gesztusát. Elküldte Fiát, hogy engesztelő égőál¬
dozattá váljék értünk. Az Úr szenvedő szolgája hídverő és
helyreállító volt, mert egy adott ponton rosszra használtuk
a szabadságunkat. Ezért Isten szeretete kiterjedt a hatalmas
mélységekbe, s ugyanez igaz ajándékaira, a szabad akarat és
a szabadság ajándékaira. Nekem keresztényként azt kellene,
azt kell és azt fogom választani, amiről Isten akarja, hogy
szabadon válasszam, nevezetesen az ő akaratát.
Amikor Istennek erről a nekünk adományozott szabad¬
ságáról elmélkedtem, megragadott a korlátlansága, hogy van
hatalmunk , nemet" és ugyanúgy , igent" mondani Istennek.
Minél többet töprengtem rajta, annál inkább megilletődtem,
hogy birtokában lehetek ennek a fantasztikus szabadságnak,
hogy igent és nemet is mondhatok Istennek. Isten örököse
vagyok, Krisztus húga, mivel megkereszteltek az ő halálára
és feltámadott életére. Még azelőtt, hogy a gyermeke lettem,
valamiképpen már megvolt ez a hatalmam vagy szabadsá¬
gom, mert a képére és hasonlatosságára teremttettem.
Néztem a kezeimet, noha kezeimnek kevés köze van
ehhez az egészhez. Néztem a kezeimet, mert a kezek arra
valók, hogy megtartsanak, és én valamiképpen a szabadságot
tartottam a kezemben. Hosszasan és mereven néztem rájuk,
és az éjszaka közepén azon elmélkedtem, hogy mit is tartok
kézben. Tudtam, mi a bűn. A bűn valójában az, ha hátat for¬
dítok Istennek, a végleges , nem" az ő szeretetére, önmagam
átadása valaki másnak, aki nem Isten. A bűn a szabadságom
megbilincselése, még akkor is, ha szabad vagyok a bűnre és
arra, hogy kimondjam ezt a nemet. Amikor nemet mond¬
124