Oldal 124 [124]
10. fejezet
MEGSZABADULAS KRISZTUSBAN
SS
, Isten újra szólt: s Teremtsünk embert képmásunkra, ma¬
gunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég
madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszó¬
mászó fölött, amely a földön mozog.x Isten megteremtette
az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette
őt, férfinak és nőnek teremtette őket."
Amikor pusztinyában voltam Montrealban Charles de
Foucauld Kis Nővéreinél, ezek az egyszerű, mégis komplex
pusztinyai szavak bukkantak föl bennem: szabadság és meg¬
szabadítás. Azóta sokat gondolkodtam rajtuk. A szívemben
hordoztam e szavakat, és hagytam, hadd gyökerezzenek meg
bennem, igyekezve felfedezni, mit is jelentenek.
Az fogalmazódott meg, hogy Isten akkor akarta meg¬
teremteni az embert, miután megteremtette a Földet. ,, Ie¬
remtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá."
Mi Isten képe és hasonlatossága, ha nem a szeretet és a
szabadság? Az embert teremtésénél fogva szabad akarattal
ruházta föl, mivel Isten szabad, és az embert a saját képére
teremtette.
Nem vagyok teológus. Csak olyasvalaki, aki próbál fi¬
gyelni Isten szavaira, és elmélkedik rajtuk. Megragadott,
hogy Isten valaki hozzá hasonlót akart, akivel ,,atbeszélheti
a dolgokat", miként a Szentírás mondja. Miért adott nekünk
Isten szabadságot? Mert azt akarta, hogy szabadon szeres¬
123