Seite 115 [115]
PUSZTINYA
sokért van a pusztinyában, hogy imádságait és önmegta¬
gadását, azt, hogy ki van téve a kísértésnek, találkozását a
Sátánnal — mindezeket az emberiség képviselőjeként tapasz¬
talja meg.
Hiszen a pusztinyalakó Krisztusban él, és Krisztus ma¬
gára vette az emberséget. Hasonlóképp, Isten kegyelméből,
a pusztinyalakó magára veszi az egész emberiséget, és Isten
segítségével engesztelő égőáldozattá válik minden ember
számára. Cirenei Simonná, Veronikává lesz. A pusztinyalakó
sosincs egyedül. Az egész világ ott van vele, és ezért a vilá¬
gért zokog és tagadja meg magát, lép be Isten csöndjébe, és
harcol a Sátán kísértéseivel. Mindezeket sohasem egyedül
önmagáért viseli el!
A pusztinyalakó lelkiségének ez a jellemvonása borzasz¬
tóan fontos. Pontosan ez az oka, miért mondjuk Oroszor¬
szágban azt, hogy ez a hivatás megadatik valakinek. A kö¬
zösség örvend, hogy Isten kiválasztott valakit közülük, mert
hitük azt mondatja, hogy az ő hivatása kifejezetten érzük
van. A pusztinyalakó egyedüllétbe, magányba vonulásának,
annak, hogy kiteszi magát a kísértéseknek az egész értelme
az, hogy ezt mindig másokért viseli.
Mindez Krisztus engesztelő égőáldozatával, egész éle¬
tével és kereszthalálával való állandó azonosulást jelent. Ez
az azonosulás a saját magunk és a mások feltámadása felé
vezető út. Hiszen Krisztusban halunk meg, és benne táma¬
dunk föl, nemcsak a keresztség, de a keresztség gyümölcse, a
hit, a remény és a szeretet által. A férfiak és nők, akiket Isten
arra hív, hogy egyedül legyenek vele mérhetetlen csöndjében
és prófétái legyenek, jól meg kell értsék ezt az Úr és Szűz
Mária segítségével!
II4