Seite 112 [112]
SZEMBENÉZÉS A GONOSSZAL ÉS VÉRTANÚSÁG
majd, hogy a ház rázárul a pusztinyalakóra. Elég váratlanul
a Szentírás betűi összevisszaságba, kopár szavakba és mon¬
datokba csapnak majd át, amit semmilyen mértékű imádság
sem lesz képes összekapcsolni bármi mással a pusztaságban
lakó szívében és értelemében.
Éjszaka rátör a félelem, hogy a pusztaságban lakóval
együtt tanyázzék. A hely kihűl a legmelegebb napokon is.
Meg fog jelenni a vágy, hogy elmeneküljön a pusztinyából,
hogy emberek közé menjen, hogy kiszakadjon a szíve fölött
hirtelen eluralkodó magányból, mely szívről egy pillanattal
korábban még úgy tűnt, hogy egyesült Istennel. Hirtelen
olyan, mintha Isten soha nem is lett volna jelen. Nincs ott
más, csak egy viskó, egy rönkházikó. Szegényessége undo¬
rítóbbnak és nyomasztóbbnak tűnik, mint előtte bármikor.
Az éjszakát alig lehet majd elviselni. Lehetetlenné vá¬
lik az imádkozás. Elkerül az álom, és úgy tűnik, sohasem
akar visszatérni. A majdnem fizikai, kitapintható félelem
pattanásig feszül, és eluralkodik az emberen. Az ilyen élet
haszontalansága egyszerre elég nyilvánvalóvá válik, és az
illető elkezd azon merengeni, mivégre van ezen a puszta
helyen. ,Miért hozott ki Isten minket ebbe a pusztába?"
(vö. Kiv 16,3) Micsoda őrültség vonzotta őt ide? Az értelem
újra és újra a kiszabadulás köré összpontosul, hogy kisza¬
baduljon, elszakadjon mindattól, ami jelenleg tökéletesen
értelmetlennek tűnik.
Igen, a Sátán akár ilyesmi álcák mögé bújva is jöhet.
Vagy befurakodhat az értelembe, és tiszta, cáfolhatatlan 1o¬
gikával bebizonyíthatja, hogy a pusztinyalakó elvesztegeti
az életét, hogy sokkal több jót tehetne embertársai között,
és hogy ott kellene hagynia ezt a tökéletesen őrült hivatást.
Néha a Sátánnak megadatik a hatalom, hogy megpróbálja
III