Oldal 111 [111]
PUSZTINYA
A pusztinyalakó egyúttal előre látja, hogy találkozni fog
a Sátánnal. Az elején nem sejti, milyen gyakran kerül sor
ezekre a találkozásokra. Ez rejtve van előtte. Viszont tudja,
hogy előbb-utóbb elkerülhetetlenül eljön a Gonosz, hogy
megkísértse.
A keleti hagyományban a kísértésekre úgy tekintenek,
mint mérföldkövekre. Nevetségesnek tűnik iskolai , évfo¬
lyamokhoz" hasonlítani őket, de Isten megengedi az ember
megkísértését, hogy növekedjen hitben, szeretetben és re¬
ményben. Mintha Isten a szeretet iskoláját járatná ki velünk.
Reakcióink, és az, ahogyan felülkerekedünk a kísértéseken,
melyek kapcsán Isten megengedi, hogy az ördög próbára
tegyen bennünket, fokról fokra visznek előre. Az Úr azt
akarja, hogy egyedül őbenne bízva növekedjünk az iránta
való hitben és szeretetben.
Azt akarja, hogy teljesen, egész létünkkel elmerüljünk az
ő igéiben: , Bízzatok, mert legyőztem a világot!" , E világ fe¬
jedelmének rajtam nincs hatalma", és , Ne félj, te kisded nyáj,
én veled vagyok mindennap a világ végéig." Az a szándéka,
hogy Szent Pállal együtt tapasztaljuk meg: , elég neked az
én kegyelmem”. Mindezt meg akarja tanítani nekünk, ezért
engedi, hogy a Sátán, aki a maga sötét és száraz pusztaságá¬
ban bolyong, eljöjjön a pusztinyalakóhoz az ő pusztaságába.
Ezek a kísértések el fognak érkezni mindazoknál, akik
bármilyen időtartamra kivonulnak a pusztaságba, vagy
akiknek az a hivatása, hogy sok éven keresztül ott lakjanak.
A kísértések lehetnek kifinomultak, mint a fa leveleinek sut¬
togása vagy a futóhomok kergetőzése a dűnéken, miként az
erdő susogásának Zajai. Vagy érkezhetnek harsányan, mint
a prérikutya távoli üvöltése. Jöhetnek hangtalanul, de el fog¬
nak érni. S hirtelen a pusztinya félelmetessé válik. Úgy tűnik
IIO