OCR
PUSZTINYA hasonlóan ahhoz, ahogyan az étel felajánlása az összetartozás érzését teremti meg. A valós eledel azonban csak az első lépés. Krisztus azt mondta, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. A pusztinyalakónak is ezt kell gyakorolnia azáltal, hogy önmagát ajánlja föl. Mit ért egy orosz önmaga fölajánlásán? Kenózist jelent, önmagam kiüresítését, hogy beteljek a másikkal. Mi keleten mindenkire Krisztusként tekintünk, miként azt Lev Tolsztojnak a Mi tartja fenn az embereket? kötetben olvasható Panov apé egy különös napja című novellája példázza. Egy olyan férfiról szól, akinek megmondatott az imádságban, hogy egy bizonyos napon Krisztus meglátogatja. A szokásos módon végezte a munkáját, suszter volt ugyanis. Első vásárlója egy utcanő volt, a második egy anya beteg gyermekkel, a harmadik pedig egy alkoholista. Sürgöttforgott, próbálta vendégszeretettel fogadni ezeket az embereket, egy kedves szót és némi harapnivalót kínálva nekik, emellett pedig megjavította a cipőjüket. Amikor este lett, eléggé elszontyolodott, mivel eljött a zárás ideje — és Krisztus még mindig nem jött el. Nagyon szomorkodott, amíg meg nem hallott egy hangot: , De bizony, hogy eljöttem, minden emberben, akit ma vendégül láttál." Így kell a pusztinyalakónak meglátnia Krisztust mindenkiben, aki eljön hozzá. A pusztinyalakónak teljesen elérhetőnek kell lennie mindenki számára. Elérhető Istennek a pusztinyában töltött napok során, miként elérhető a közösségnek is. Könnyű a pusztinyalakónak ezt mondania: , Jár nekem három nap a pusztinyámban, ahol a saját életemet élhetem. Ezután szánok majd négy napot a közösség szolgálatára." Nem, bármikor megkérheté arra, hogy a testvérét megsegitse. Teljesen 106