Seite 103 [103]
PUSZTINYA
taníts engem magadról." Azért teszi ezt, hogy a közösségnek
elvihesse Isten tiszta igéjét.
Tudom ám, hogy miről szól ez a feltett kérdés. A , 2u¬
dományos típusú" tanulásról kérdeznek. Hadd fogalmazzak
így. El tudom képzelni, hogy a pusztinyalakó tanul, miután
eljutott egy pontra — s ez egy különleges pont. Némi ma¬
gyarázatra lesz szükség, mert mindez része a befelé irányuló
utazásnak.
Olyan ez, mintha tágas pusztaságon kelnétek át, ahol
csak itt-ott néhány apró vízgyűjtő lenne elszórva. Folyton
épp csak elegendő vizetek van a túléléshez. Viszont már
tántorogtok a szomjúságtól. Kezditek érezni a pusztaság
súlyát, mivel Isten a pusztaság. Rettentő ernyedtnek érzi¬
tek magatokat, és egyre jobban szomjaztok. Áhítoztok Isten
vigasztalására, vagy valamifajta érzelmi csavarra és segítségre
ácsingóztok. Még nem érkeztetek el oda, hogy magát Istent
kívánnátok. Isten útközben fog adni apró vízgyűjtőket, de
túlságosan szeret minket ahhoz, hogy hagyjon minket be¬
telni bármilyen mesterséges tápszerrel.
A víz a hit. Ahogy mentek vízgyűjtőről vízgyűjtőre, a víz
egyre frissebbé válik, és az lesz az érzésetek, hogy most már
igazán tudtok haladni. A hit ekkor növekedésnek indul
bennetek. Elkezditek felfogni, hogy a hit nem a megér¬
tésből ered, hanem Isten ajändeka. Torkotok ätnedvesedik.
Az egyes vizgyüjtök vize se nem keserü, se nem sös, hanem
friss. Most már fel tudtok állni, noha eddig gyakorlatilag
vízgyűjtőtől vízgyűjtőig kúsztatok. Képesek vagytok fel¬
egyenesedve lépegetni a következő vízgyűjtőig, mert a hit a
Szentlélek kegyelmének, az Atya ajándékának köszönhetően
gyarapodott bennetek. Ekkor már mint férfi és nő lépdeltek:
felegyenesedve.
102