A Madonna Háza apostoli szolgálat összes tagja, legyen
bárhol is, minden bizonnyal különös áldásként tapasztalta
meg, és örvendett neki, hogy az Úr az ő végtelen irgalmában
kiterjesztette első pusztinyánkat egyenesen a piactér szívé¬
be. Mi, a Madonna Házához tartozók, jobban tennénk, ha
levetnénk saruinkat, és óvatosan közelítenénk, mert azok a
dolgok, amelyek az Úr akaratából velünk történnek, megha¬
ladják értelmünket, és hegyeket megmozgató hitet kívánnak
meg tőlünk.
Mintha az evangélium virágba borulása épp most menne
végbe apostoli szolgálatunkban. Új útkereszteződéshez érke¬
zünk, és a nyíl nagyon tisztán egy irányba mutat. Nem kell
túl hosszan álldogálnunk és azon merengenünk, melyik utat
válasszuk. Az Úr arra hív, hogy csöndben megálljunk előtte,
miközben együtt járunk az emberekkel. Igen, apostoli szolgá¬
latunk következő lépése, hogy képessé válunk együtt járni
másokkal és kontemplatívnak lenni, miközben velük járunk.
Remélem, hogy ez segített tisztázni mindazt, miről
is szól ez a pusztinya a piactéren. Igyekeztem közvetíte¬
ni valamit abból a különös lelki megtapasztalásból, ami
mindannyiunkat megrázott ama bizonyos vizitáció során.
Ha olyan szavakat használtam, mint hihetetlen, misztikus,
lelki, ámulatba ejtő, felfoghatatlan, valójában semmit sem fe¬
jeztem ki belőle. Mindez annyira túl volt a szavakon, mégis
a szívünkhöz szólt. A pusztinya a piactéren aznap született
meg három nő szívében egy kicsiny utcában, egy kicsiny
házban.