mondhatni, hogy teológus lett volna, de ma egyházdoktor.
Számomra ő pusztinyalakó volt.
A következő pusztinyalakó a latin egyházban, aki eszem¬
be jut, Labre Szent Benedek.? Őt nem kell kifejtenem, mert
ismeritek az életét: ha ő nem volt pusztinyalakó, akkor ki?
Imádkozott, vándorolt, és dolgozott. Felfogadták egy-két
napra, hogy segítsen az aratásban és így tovább.
Nem avatták szentté, de ott van Matt Talbot.5 Ő pusz¬
tinyalakó volt abban az értelemben, hogy egyedül élt, ma¬
gányban, harcolva szörnyűséges alkoholizmusával. Világi hí¬
vők jutnak eszembe, látod? Nem szerzetes pusztinyalakókról
beszélek, hanem csak világiakról.
Ha végigfutsz a szentek palettáján, akiket szentté vagy
boldoggá avattak — vagy akiket még nem, a »tiszteletremél¬
tókénx — számos pusztinyalakó akad a latin hagyományban
is. Csak nem tudsz róluk, mert nem így ismertették meg
veled őket.
Akikről beszélek, mindannyiuknak az a titka, hogy foly¬
ton-folyvást imádkoztak, miközben állandóan segítették az
övéiket. Matt Talbot egy fatelepen kereste a kenyerét. Dolgo¬
zó emberek voltak, nem csupán saját megélhetésükért, hanem