Fontos, hogy mindannyiótok rendszeresen töltsön leg¬
alább egy napot a »mäsik« pusztinyäban: csöndben, imäd¬
sággal és böjttel, csakis a Szentírást olvasva."
Az egyik kedvenc mondatom Paul Claudel francia költőtől,
úgy gondolom, kicsit jobban megvilágítja a pusztinya a pi¬
actéren elképzelését. Azt írja: , Az Ige a csönd fogadott fia,
hiszen Szent József úgy vonul végig az evangélium lapjain,
mint aki egyetlen szót sem ejt ki." Hát nem gyönyörű mon¬
dat ez az elmélkedésre?
Ez az idézet a The Struggle With God című könyvből
származott, és a rákövetkező bekezdések, úgy vélem, szintén
a témához kapcsolódnak. Jevdokimov ezt írja:
, Ahhoz, hogy halljuk az Ige hangját, tudnunk kell, miként
figyeljünk csöndjére, mindenekelőtt pedig magunknak kell azt
megtanulnunk. A lelki mesterek — tapasztalatból beszélve —
nagyon eltökéltek: :Ha valaki nem tudja, hogyan biztosítson
teret életében az összeszedettségnek és a csöndnek, lehetetlen
számára, hogy magasabb szintre lépjen, és képes legyen nyil¬
vános helyeken imádkozni."
Pontosan ez az, amiről beszélünk. Ez a pusztinya a piacté¬
ren. Viszont figyeljük csak, mi következik:
,Ez a szint ráébreszt arra, hogy egyik részünk, belemerül¬
ve abba, ami közvetlenül adott, mindig aggodalmaskodik,
és elkalandozik, miközben másik részünk lenyűgözve és
együttérzőn szemléli mindezt."