Oldal 77 [77]
PUSZTINYA
aki vagyok, rámosolyog. Mivel itt, 38 év múltán, egy másik
országban azt tudatta velem, hogy eredeti hívásom rendjén
volt. Türelmesnek kellett lennem, várva, hogy testet öltsön,
azért hogy növekedhessek hitben, reményben, szeretetben.
Mivel ennek az apostoli szolgálatnak, ennek a piactéri
pusztinyának az arculata pontosan olyan volt, mint ami¬
lyenre — úgy gondoltam - eredetileg is meghívást kaptam
az Úrban, és amilyenről akkor álmodtam, amikor a torontói
Portland Streetre mentem. Azért mentem oda, hogy örökké
(legalábbis úgy gondoltam) ebben a modern , Názáretben"
éljek, de az Úr másképp rendelkezett. Mégis most, 38 évvel
később arra kérte az ő és az én lelki gyermekeimnek egy
csoportját, hogy Názáretté váljanak a piactéren. Azt láttam,
hogy ami egykor az én álmom volt, most ezen új apostoli
szolgálat arculatává fog válni.
Igen, Názáret-arculatú lenne ez az apostoli szolgálat!
Názáret, ahol Krisztus a rejtett életét töltötte. Názáret, ahol
a napok egyhangúak és átlagosak, ahonnan semmi látvá¬
nyos eredmény nem származik, csupán asztalok és székek.
Názáret, ahol Isten Fia egyszerűen csak Mária és József
fia volt minden körülöttük élő számára. Názáret, ahol ő,
miként egykor majd mi is, Mária és József társaságában élt.
Tőlük fogjuk eltanulni a szív csöndjét. Názáret, egy aprócska
falu Galileában, ahol Krisztus előkészült arra, hogy belépjen
a pusztaságba, már maga valamiféle pusztaságnak számított.
Ez a ház mostantól magára kellene öltse Názáret ar¬
culatát. Felerősítené a hétköznapiságát és egyszerűségét,
továbbá türelemmel viseltetnének azon emberek iránt, akik
nem értenék, miért Zeljesítenek oly keveset. El kellene fogadják
a tényt, hogy az emberek azt fogják mondani róluk, amit
mások Jézusról mondtak: , Jöhet valami jó Názáretből?"
76