és szívük ajtaja ettől kezdve soha nem zárulhatna be. Az
Abszolútum felé tartó zarándoklásuk, noha ez mások sze¬
me elől rejtve marad, olyan lenne, mint amivel a mi Urunk
megbízta apostolait és tanítványait.
El kellene fogadják, mit jelent apostoli szolgálatot vé¬
gezni s egyúttal pusztinyában élni. Remeteséget alkotnának
a piactér közepén, ami ily mód tükrözné a Kis megbízatás
ezen részét: , Menj a piactérre, és maradj velem. [...] Légy
világosság felebarátod lába előtt. Félelem nélkül menj az
emberi szívek mélyére. Én veled leszek. Szüntelen imád¬
kozz. Nálam nyugalomra lelsz." Ők csempésznék be Krisz¬
tust a piactérre.
Egy másik kérdés tornyosult előttünk nagy súllyal: Mi¬
lyen legyen ezen apostoli szolgálat arculata? A válasz egy¬
szerre volt egyszerű és rendkívül összetett. A folyamatos
imádság, az egymás iránti megnyílás és a hivatásnak való
önátadás árán apostoli szolgálatuk lassanként olyan arcu¬
latot nyerne, hogy az naponta egyre jobban feltárná Krisz¬
tus arcát. Azáltal, hogy belelépnek hivatásuk ezen újfajta
hangsúlyának mélységeibe és szakadékaiba, egyre mélyebben
hatolnának be Krisztus terveibe, életének magasságaiba és
mélységeibe. Ezáltal tettekben és igazságban valamifajta
sajátos módon , kiegészítenék, ami Krisztus szenvedéséből
hiányzik" (vö. Kol 1,24).
Igen, apostoli szolgálatuk arculata nyilvánvalóan és ámu¬
latba ejtően világos volt számomra. Lelkem legmélyéig meg¬
rázott, mert nem tudtam elhinni, hogy Isten erre a bűnösre,