Oldal 74 [74]
7. fejezet
PUSZTINYA A PIACTÉREN
SS
Történt 1968-ban, amikor az egyik házunkat vizitältam. Ügy
tűnt, hogy az ott élő közösségi tagok egyénileg növekedtek,
és kezdték megérteni, mi az ára annak, hogy szeretetkö¬
zösséget alkossanak. Mindhármukat vonzotta az imádság,
jelen volt viszont egyfajta frusztrációérzet, annak a hiánya,
hogy ők minz közösség milyen irányba haladnak. Nem látták
tisztán a szerepüket. Az egész légkör, amelyben dolgoztak,
körvonalazatlannak tűnt, folyamatosan változó kontúrok¬
kal. Fáradtságot érzékeltek, egyúttal valamiféle várakozást.
Türelem és remény honolt mindannyiukban.
Egyik reggel, ahogy a szívemmel figyeltem különböző
beszámolóikat, egyszer csak belém nyilallt egy gondolat, ami
soha előtte még halványan sem derengett föl az elmémben
vagy a lelkemben. Három embert láttam, akik talán arra
kaptak meghívást, hogy buszfinyát alkossanak a piactéren!
A találkozó egy adott pontján, miután lezajlottak a beszá¬
molók, súlyos csönd állt be. Mintha egy gránát hasított
volna bele abba a csöndbe! Elég váratlanul és majdhogy¬
nem anélkül, hogy tudtam volna, mit mondok, a következő
kérdést szegeztem mindenkinek: , Mi van, ha az Úrnak az
a szándéka, hogy ez a ház pusztinya legyen a piactéren?"
Be kell vallanom, amellett, hogy másokat megijesz¬
tettem, én is megijedtem saját magamtól. Korábban soha
nem gondoltam ilyesmire. Mégis ott volt Isten kezében,
izzó villámcsapásként. Be kell vallanom, hogy ez rendkí¬
73