Oldal 71 [71]
OCR
PUSZTINYA Az imaélet — annak intenzitása, mélysége, ritmusa — lelki egészségünk fokmérője, és feltárja önmagunkat saját magunk számára. »Hajnaltéjban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni. Az aszkétáknál a pusztaság belsővé válik, és az összeszedett lélek összpontosítását jeleníti meg. Ezen a szinten található az igazi imádság, ahol az ember megtanulja, hogyan legyen csöndben. Itt éri őt a titokzatos látogatás." Nem szabadna, hogy az imádságunk megszakadjon. Ez a , szívben rejlő pusztinya". Miért kellene a szívemnek elszakadnia Istentől miközben hozzátok beszélek? Amikor szerelmes vagy valakibe, úgy tűnik, hogy a szerelmed arca ott lebeg előtted, amikor vezetsz, gépelsz, amikor biztosítást kötsz és így tovább. Így vagy úgy képesek vagyunk magunkban egybeölelni ezt a két valóságot, szerelmünk arcát és azt, amit történetesen éppen végzünk. Barátaim, az imádság is ilyen. Ha szerelmes vagy, akkor lehetetlen elválasztani az életet és a lélegzést az imádságtól. Az imádság egyszerűen egység Istennel. Az imához nincs szükség szavakra. Amikor az emberek szerelmesek, egymás arcát figyelik, egymás szemébe néznek, vagy a feleség a férje karjaiban nyugszik. Egyikük sem beszél. Amikor a szerelem a tetőpontjára hág, már nem lehet tovább kifejezni. Eléri a csönd mérhetetlen birodalmát, s ott lüktetve eljut arra, hogy olyan mértékben részesedünk benne, mely ismeretlen azok számára, akik sosem léptek még be ide. Ilyen az imád7 Pauz EvpokiMov: The Struggle With God. Paulist Press, Glenrock, N. J., 1966, 176. 70
