Oldal 69 [69]
OCR
PUSZTINYA megajandékoztal az alvassal, most kérlek, adj szép almokat is hozzá." Kedves álmaim voltak, és a következő nap imádkoztam. Felfrissültem. Képes voltam figyelni. Látod, a pihenésnek is van egyfajta művészete. Ha Istennel vagy, nem kell kicsípni magad. Önmagad lehetsz. Emlékezz, ő A-tól Z-ig mindent tud rólad a lábujjad hegyétől a hajszálad végéig. Megpróbálni átverni az Urat azzal, hogy valamilyen szerepet veszel fel, teljes oktalanság. A pusztinya olyan hely, ahol elnyúlhatsz egy kicsit, mint egy adag rétestészta. Ő mindent tud rólad. Beszélgess el vele, szundíts egy kicsit, olvass valamennyit, menj ki, szemléld a füvet, és mondd azt: , Milyen szépnek teremtetted a füvet." Vagy , milyen csodálatos az eső". Ez olyasmi, amire képes vagy. Nincs ebben semmi félelmetes. Aki először vonul el egy vagy két napra a pusztinyába, az bizonyos mértékű belső zajt fog megtapasztalni. Egyik közösségi tagunk, aki először vonult el, visszatérve újságolta: , Hát hallod, szörnyű élmény volt. Tudod-e, mit történt velem?" , Igen, azt hiszem, tudom — válaszoltam. — De azért mondd el!" Ezt mesélte: , Az összes gondolatom, mint a légy, zsongott belül. Azon járt az eszem, hogy meg kellene foltozni a farmerom, ki kellene gazolni a kertet. Mindenen gondolkodtam, csak Istenen nem." „Ö, ez teljesen természetes — mondtam. — A modern embernek hosszú időbe telik összezárni értelme szárnyait és megnyitni szíve ajtaját." Akik közületek egy vagy két napra pusztinyába vonulnak, számotokra ez a dolog lényege: hogy összezárjátok értelmetek szárnyait. Ebben a nyugati civilizációban mindent a fejeteken keresztül rostáltok meg. Annyira intellektuálisak vagytok, telve mindenféle ismerettel. 68
