Oldal 62 [62]
OCR
A NYUGATI PUSZTINYALAKO elviselésére. Megnyílás a fájdalomra és örömre. Mindkettőre, mert mindez megnyílás Krisztusra. A nyugatiak szemében ez a részvétel különös fajtájának tűnhet. Különösnek, mert látszólag befelé fordít egy időre, önmagatok felé, mintha fognátok egy seprűt, hogy Isten irányításával saját magatokat söpörjétek ki. Igen, az értelem folyosójának és a szív szegleteinek kisöprésében vesztek részt, és mindez mérhetetlen békességben zajlik. A közösségi részvétel egy másik dimenziója az imádságos részvétel. Emberek keresnek majd fel titeket, és azt mondják: , Inádkoznátok értem különösen is?" Vagy: , A n6véremnek épp most volt egy műtétje" vagy hasonló dolgokat. Javaslom, hogy hozzám hasonlóan nektek is legyen egy imaszándékos könyvetek, és amikor az emberek kérnek, jegyezzétek föl az imaszándékaikat a könyvetekbe. Segít abban, hogy valóban figyelemmel legyetek a kérés iránt. Akár lehet egy kis polc az ikonotok alatt, ahol a könyveteket tartjátok. (Én ezt teszem. Az a bugyuta elképzelésem, hogy a Miaszszonyunk éjszakánként ezt olvassa a fiának. Elég gyermeteg elképzelés — de a könyvet attól még ugyanúgy ott hagyom!) Amikor emberek jönnek hozzátok, és azt kérik, hogy imádkozzatok értük, valódi felelősséget kellene éreznetek a kérés iránt. Gyakran említem meg az imakéréseket hangosan az imádságban vagy szentmisében, vagy néha írok egy cetlit az egyik papunknak, és megkérem, hogy imádkozzék azért az emberért. Természetesen néha elfeledkezem erről, és akkor ezt mondom: ,,Nézd, Uram, segitsd azokat, akik arra kértek tegnap, hogy imádkozzam értük", vagy épp amikor kérték. Viszont sohasem vagyok aggályoskodó emiatt, az bolondság lenne. Ez is egy mód arra, hogy részt vegyetek a közösségben. 6I
