Oldal 62 [62]
A NYUGATI PUSZTINYALAKO
elviselésére. Megnyílás a fájdalomra és örömre. Mindkettőre,
mert mindez megnyílás Krisztusra.
A nyugatiak szemében ez a részvétel különös fajtájának
tűnhet. Különösnek, mert látszólag befelé fordít egy időre,
önmagatok felé, mintha fognátok egy seprűt, hogy Isten
irányításával saját magatokat söpörjétek ki. Igen, az érte¬
lem folyosójának és a szív szegleteinek kisöprésében vesztek
részt, és mindez mérhetetlen békességben zajlik.
A közösségi részvétel egy másik dimenziója az imád¬
ságos részvétel. Emberek keresnek majd fel titeket, és azt
mondják: , Inádkoznátok értem különösen is?" Vagy: , A n6¬
véremnek épp most volt egy műtétje" vagy hasonló dolgokat.
Javaslom, hogy hozzám hasonlóan nektek is legyen egy ima¬
szándékos könyvetek, és amikor az emberek kérnek, jegyez¬
zétek föl az imaszándékaikat a könyvetekbe. Segít abban,
hogy valóban figyelemmel legyetek a kérés iránt. Akár lehet
egy kis polc az ikonotok alatt, ahol a könyveteket tartjátok.
(Én ezt teszem. Az a bugyuta elképzelésem, hogy a Miasz¬
szonyunk éjszakánként ezt olvassa a fiának. Elég gyermeteg
elképzelés — de a könyvet attól még ugyanúgy ott hagyom!)
Amikor emberek jönnek hozzátok, és azt kérik, hogy
imádkozzatok értük, valódi felelősséget kellene éreznetek
a kérés iránt. Gyakran említem meg az imakéréseket han¬
gosan az imádságban vagy szentmisében, vagy néha írok egy
cetlit az egyik papunknak, és megkérem, hogy imádkozzék
azért az emberért. Természetesen néha elfeledkezem erről,
és akkor ezt mondom: ,,Nézd, Uram, segitsd azokat, akik
arra kértek tegnap, hogy imádkozzam értük", vagy épp ami¬
kor kérték. Viszont sohasem vagyok aggályoskodó emiatt,
az bolondság lenne. Ez is egy mód arra, hogy részt vegyetek
a közösségben.
6I