Oldal 53 [53]
OCR
PUSZTINYA Itt a következő, a pusztinyáról szóló levelem: , Remélem megértetted, hogy amikor először szemléltem azt a fazsindelyes házat a dombok és az erdő közepén, Isten hozta elő azokat az emlékeket a lelkemből, ruházta fel őket élettel, és váltotta őket valóra... A pusztinya ötlete lassan »meggydkerezett« a Madonna Házában, noha ez még nem teljesen valósult meg városi misszióinkban vagy a piactereken. Úgy tűnt, hogy a piactér költözött be a Madonna Házába a fiatalok folyton folyvást növekvő hullámaival együtt, akik válaszokat keresgélve áthömpölyögtek a házon. Mi mindannyian, ittlévők, megnyitottuk a szívünket és otthonunkat feléjük, mivel ezt hívjuk igazi vendégszeretetnek — a szív és az otthon vendégszeretetének. De a nyár és az év jeles szent napjainak elmúltával az Isten végtelen csöndjébe való belépés számomra alapszükségletnek tűnt. Közösségünk tagjai hozzászoktak az elképzeléshez, és ők is lassanként kezdték alapszükségletnek tartani. A fazsindelyes házat az első évben kizárólag a tagok használták. Nagyon lassan az ötlet elterjedt a misszióinkban. Néhányan találtak egy szobát vagy egy sarkot, amit erre a célra tudtak használni. Mások kis kunyhókat építettek, ismét mások rendházak vagy lelkigyakorlatos házak üres szobáit vették igénybe, és reméltem, hogy egy napon mindegyik házunknak lesz majd igazi, saját pusztinyája." Mindeközben, amikor elkezdtük azt a parasztházat a saját pusztinyánkként használni, ez felkeltette látogatóink érdeklődését. Magányos pusztinyánk nagyon népszerű hellyé vált, mindenki oda akart menni. A pusztinyába vonulni szándékozók listája nőttön nőtt, mindaddig, amíg ráébredtünk, 52
