Seite 47 [47]
OCR
PUSZTINYA pusztinya jöjjön létre az észak-amerikai kontinensen. Viszont úgy éreztem, ez nem olyan döntés, amit egyedül kellene meghoznom, vagy amit másokra kényszeríthetnék. Ezért elkezdtem elvinni a közösség tagjait oda, hogy lássák a helyet. Visszamentünk a farmra a zsindelyes házhoz újra és újra. Kisebb-nagyobb csoportokat vittem oda, hogy nézzék meg, és elkezdtem lassanként, talán kissé akadozva, mindazonáltal örömmel kifejteni mindannyiuknak a pusztinya ötletét. Később elkezdtem írni róla a misszióban lévő családtagjainknak. Amikor azon ősszel a misszióink helyi vezetői eljöttek éves találkozójukra, nekik is megmutattam a farmot és a házat. Lelki családunk tagjai tagadhatatlanul érdeklődők voltak, de észrevettem, hogy van némi értetlenség azzal kapcsolatban, hogy ez az egész miről szól. Azt is észrevettem, hogy időbe fog telni, amíg tényleg hagyjuk, hogy ez mindenkinek, aki a Madonna Házához kapcsolódik, átjárja az értelmét, lelkét és szívét. Ezen a ponton kezdtem el többet írni a pusztinyáról. Szeretnék megosztani veletek néhány levelet, melyet családunk tagjainak írtam. Ezek a Madonna Házában létrejött pusztinyák történeti fejlődésének részét képezik, ugyanakkor részei annak, ahogyan Isten az általam oly nagy gonddal szívembe rejtett emlékeket megtestesítette. S nemcsak hogy élettel ruházta föl őket, hanem felszínre is hozta, hogy mindenki láthassa. Ezt írtam: „A pusztinyának egyszerűségében és szegénységében szinte kopárnak kell lennie. Egy asztal és egy szék kell bele. Az 46
