Seite 47 [47]
PUSZTINYA
pusztinya jöjjön létre az észak-amerikai kontinensen. Vi¬
szont úgy éreztem, ez nem olyan döntés, amit egyedül kel¬
lene meghoznom, vagy amit másokra kényszeríthetnék.
Ezért elkezdtem elvinni a közösség tagjait oda, hogy
lássák a helyet. Visszamentünk a farmra a zsindelyes ház¬
hoz újra és újra. Kisebb-nagyobb csoportokat vittem oda,
hogy nézzék meg, és elkezdtem lassanként, talán kissé aka¬
dozva, mindazonáltal örömmel kifejteni mindannyiuknak
a pusztinya ötletét.
Később elkezdtem írni róla a misszióban lévő család¬
tagjainknak. Amikor azon ősszel a misszióink helyi vezetői
eljöttek éves találkozójukra, nekik is megmutattam a farmot
és a házat.
Lelki családunk tagjai tagadhatatlanul érdeklődők vol¬
tak, de észrevettem, hogy van némi értetlenség azzal kapcso¬
latban, hogy ez az egész miről szól. Azt is észrevettem, hogy
időbe fog telni, amíg tényleg hagyjuk, hogy ez mindenkinek,
aki a Madonna Házához kapcsolódik, átjárja az értelmét,
lelkét és szívét.
Ezen a ponton kezdtem el többet írni a pusztinyáról.
Szeretnék megosztani veletek néhány levelet, melyet csalá¬
dunk tagjainak írtam. Ezek a Madonna Házában létrejött
pusztinyák történeti fejlődésének részét képezik, ugyanakkor
részei annak, ahogyan Isten az általam oly nagy gonddal
szívembe rejtett emlékeket megtestesítette. S nemcsak hogy
élettel ruházta föl őket, hanem felszínre is hozta, hogy min¬
denki láthassa.
Ezt írtam:
„A pusztinyának egyszerűségében és szegénységében szinte
kopárnak kell lennie. Egy asztal és egy szék kell bele. Az
46