Oldal 40 [40]
OCR
A KELETI PUSZTINYALAKÓ Istenhez imadsag- és btinbanatképpen. A Jézus-ima’ az az imádság, amit a pusztinyalakó szüntelenül végez. Ezenkívül természetesen szabadon imádkozhat bármely más imádságot, amit szeretne, példaul az Akathisztoszt, de a Jézus-ima a pusztinyalakó imádsága. Az imádságon kívül testi önmegtagadást kell gyakorolnia, különösen böjtöléssel. Egy esemény Dorothy Day életéből jól kifejezi, amit itt mondani szeretnénk. Dorothy elment Rómába a II. Vatikáni Zsinat idején. Néhány évvel később, amikor Rómában találkoztam vele, megkérdeztem tőle, mit csinált a zsinati ülésszak alatt. Azt mondta, hogy egyszerűen csak kivett egy szobát a város egyik szegényebb negyedében, és tíz napig kenyéren és vízen böjtölt és imádkozott a zsinatért. Összesen ennyit tett! Majd visszatért New Yorkba úgy, ahogyan jött — egy teherhajón! Ennek az önmegtagadásnak másik jellemvonása az öröm. Ha valaha is szomorú remetét vagy pusztinyalakót látsz, ő egyáltalán nem pusztinyalakó. Oroszországban a pusztinyalakók szemei olyanok, mint egy gyermeké, még idősen is, mivel magának az Úrnak az öröme tölti be őket. Beléptek Isten csöndjébe, ami telve van Isten örömével. Úgyhogy ha valaha is megpillantasz egy szomorú pusztinyalakót, akkor ő képmutató. Igen, a pusztinyalakó élete valóban örömtelivé kell váljon az Úr halk örömétől, és ez láthatóvá válik. A szemei olyanok lesznek, mint egy gyermeké, még akkor is, ha arca egy idős nő vagy férfi arca. Az embereket nem tudod átverni a szeretet és öröm jelenlétével kapcsolatban. : , Uram, Jézus Krisztus, élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön." 3 Keleti istentiszteleti forma az Istenszülő tiszteletére. 39
