Oldal 33 [33]
OCR
PUSZTINYA Ezért mondjak azt az oroszok, hogy aki meghivast kap a pusztinyába, az ki kell vonuljon oda, vagy meghal, mert Isten hívta őt erre a hegyre, hogy beszéljen hozzá ámulatba ejtő csöndjében, abban a szelíd, szerető csöndben! Hiszen Istennek van mondanivalója azokhoz, akiket a pusztinyába hív, és amit Isten számunkra mond, azt nekik a prófétákhoz hasonlóan ismételgetniük kell. Emberileg és pszichológiailag szólva, a pusztinyalakó vonakodik a beszédtől, miként minden egyes próféta vonakodott tőle. De hozzá is eljön az angyal égő parázzsal, az a láthatatlan angyal, aki megtisztítja az értelmét, a száját és ajkait (szimbolikus értelemben), és figyeli, ahogy az adott férfi vagy nő felkerekedik, és elindul eme ámulatba ejtő zarándoklatra. A régi orosz zarándokok csak egynapi betevővel eredtek útnak, ahogyan Krisztus utasította tanítványait. Így az első lépés a saját házán vagy faluján túl mindig jelentőségteljes lépésnek számított, mivel ezek az emberek tényleg mindenüket elhagyták: apát és anyát, testvéreket, néha még feleséget és gyermekeket is. Minden kapcsolatukat hátrahagyták. Egyedül indultak útnak. . . egyedül, bele az ismeretlenbe! Igen, az a világi személy, akár férfi, akár nő, aki meghívást kapott a pusztinyába, azért vonult ki oda, hogy egyedül legyen, fizikailag egyedül Istennel. Kiüresítették értelmüket és lelküket minden kapcsolattól, mert attól kezdve minden szerettükkel új viszonyba léptek, a szeretet egy mélyebb dimenziójába. Mivel akik Istenért mindent elhagynak, mindent vissza is kapnak tőle, de másféle módon. Róluk mondható el, hogy megtanulták, , hogyan törődjenek és ne törődjenek valamivel" Attól kezdve a pusztinyalakó Isten hatalmas csöndjében a szívében hordozza 32
