Oldal 31 [31]
PUSZTINYA
elsüllyedek! Mindazonáltal feltettem egy másik kérdést
ugyanezen a vonalon: , És mi a helyzet a pusztinyalakökkal?”
Azt válaszolták, hogy az erdők még mindig tele vannak
pusztinyákkal és pusztinyalakókkal, és még a kommunis¬
tákról is tudják, hogy kijárnak az erdőbe, hogy felkeresse¬
nek pusztinyalakókat — és így vagy úgy, de ott maradnak!
Viszont, tették hozzá, ezek az esetek nincsenek megerősítve.
Talán mi, oroszok nemzetként ezekre a némiképp furcsa
hivatásokra lettünk kiválasztva — nehogy a világ elfeledkez¬
zék hitünk lényegéről, azaz hogy mindenekelőtt dicséretet
mutassunk be Istennek. Hitünk lényege, hogy örökösen
kutassuk Isten egyre jobb megismerését, hogy még inkább
megdicsőítsük őt, és egyre jobban szolgáljuk őt az embe¬
rekben.
Mi, oroszok hajlunk arra, hogy azonosítsuk magunkat
másokkal, különösen a szegényekkel, és hogy fázzunk, hon¬
talanná váljunk, zarándokok legyünk azokért, akikben nincs
meg a szent nyugtalanság, és akik nem akarnak felkerekedni
Isten felkutatására. Mindez igencsak természetesnek tűnik
számunkra. Oly sokan érezzük úgy, hogy a többi ember ott
keresi Őt, ahol nem könnyű rátalálni — a kényelmes élet¬
ben, mely önmagában nem bűnös, de ami valahogy meg tud
fojtani, és el tud szigetelni a többi embertől. A kényelem is
válhat bálvánnyá.
Úgyhogy ezek az én népem és számos más keleti keresz¬
tény különös hivatásai.
30