Oldal 30 [30]
PUSZTINYA ÉS PUSZTINYALAKÓ
megkérdezte: , Miért választottad a félkegyelműeknek vagy
elmeháborodottaknak ezt a hivatását?" Péter így válaszolt:
, Engesztelek azokért, akik Krisztust bolondnak tartották
életében és a rákövetkező évszázadokban." Búcsúcsókot
váltottak, és Péter eltűnt. Édesapám soha többé nem látta
viszont.
Péter a jurogyivijek közé tartozott. Ezek az emberek
a szegényekkel éltek, és maguk is nincstelenek voltak, ala¬
mizsnáért koldultak a templomok bejáratainál és az utca¬
sarkokon. Böjtöltek. Azt is mondhatja valaki, hogy egymás
mellé állíthatók a pusztinyalakókkal, mivel ők is, noha nyo¬
morúságos szegénységben, de egyedül éltek, imádkoztak és
hallgattak. De az ő hivatásuk arról szólt, hogy tanúskodjanak
a ,kereszt balgaságáról". Mivel az emberek továbbra is bo¬
londnak tartják Istent, a jurogyivijek úgy érzik, hogy folya¬
matos hivatásuk a szegénység, engesztelés és imádság — mint
a pusztinyalakónak, ám tőle különböző módon.
Aztán léteztek a zarándokok, akik folyamatosan ke¬
resztül-kasul szelték Oroszországot, a szívükben hordozva
pusztinyájukat: fák alatt aludtak, szénapadlásokon, bárhol,
ahol megengedték nekik. Szegény, alamizsnakéregető em¬
berek voltak, akik állandóan imádkoztak az egész világért.
Ezek a lelki hagyományok még mindig folytatódnak.
Amikor 1967-ben Rómában voltam a Világiak Nemzetközi
Kongresszusán, lehetőségem nyílt fordítani négy orosz te¬
ológusnak. Nem beszéltek se franciául, se angolul, úgyhogy
oda-vissza kellett fordítanom nekik.
Igen jól összeismerkedtünk. Megkérdeztem őket: , Az
oroszok még mindig zarándokolnak"" Csak meredtek rám,
és azt mondták: , Úgy véled a kommunizmus képes meg¬
állítani a zarándoklást Oroszországban?" Úgy éreztem,
29